Normafa-Hárshegy körséta

A gang királynője

Reggeli kv

Annyus egyébként az új látogatóm (na jó: rabszolgám).

A kávét Ágitól kapta (de csak miután én már kaptam kaját.)

Jógázunk Zsuval

Én jobb gyakorlatsorokat tudok mutatni, mint amiket a DVD-n láttunk:)

Ági szerint én is ott vagyok a képen. Vajon mire gondol?

Talán igaz se volt

A legszebb mosolyom

Zöld alagút

Coooool

Kis-hárs-hegyi kilátó

Keress meg a képen (egyedül mentem föl)

Süttetem a hasam a nappal

Ági barátai csak azért vannak, hogy velem foglalkozzanak

Nekivágtunk az éjszakának

Csúcskutya

Gyorsabb voltam!!!

Lehet, hogy a túloldalon vannak a gyíkok?

Ezt abban a jó szagú állateledel boltban kaptam ajándékba

Bárányos kaját is vettünk. Azt nagyon szeretem. Viszont mi lehet a kutyás flakonban? Biztos az is az enyém lesz, mert én vagyok rajta. De mikor adja ide Ági?

Nincs erre időm, dolgom van: gyíkra kell vadásznom

jókilátás:)

Örömtánc a csúcson

Hurrá utazunk!

Szóval nagyon rosszul kezdődött a tegnapi nap. Először is nem kaptam enni, mert Ágival rohantunk a vonathoz. Aztán meg metróval kellett menni, hogy biztosan odaérjünk időben. Én tényleg szeretek villamosozni, buszozni, de a metró azért túlzás. Például ennek az undormány szájkosárnak olyan szoros a csatja, hogy hiába vertem a padlóhoz, Ági sípcsontjához, hiába rángattam a mancsaimmal, kicsit sem sikerült meglazítani. Aztán meg nem mehetek le egyedül a mozgólépcsőn és hiába kapálóztam Ági ölében, csapdostam a nyakához a szájkosarat és próbáltam 40 kilót nyomni, nem tett le az öléből.

És amikor azt hittem, hogy ezek után már nem lehet rosszabb, akkor egyszer csak ottmaradtam egyedül Annával és Zsuzsával az állomáson és hiába sírtam, nyüszítettem, nem rohantunk Ági után, hanem kivittek sétálni. Ki ért ezt?

És még ott volt az egy órás vonatút. Legalább 7 évet öregedtem alatta (kutyaévben számolva). Beszorítottak a földre 6 lábszár közé, mozdulni sem tudtam és hiába csapdostam a szájkosarat emberhez és vonathoz, hiába próbáltam meg eliszkolni, sehogy sem szabadultam.

De valahogy mégis megérkeztünk Szobra, Annától még kukoricacsutkát is kaptam és a buszon már a kezembe vettem az irányítást. Ági szerencsére lemaradt, én előre rohantam és elfoglaltam a legjobb helyett. A hátsó ülésen! Az ablak mellett!

És hirtelen minden jóra fordult: lobogott a fülem a szélben, nyalogattam az előttem ülő skinhead fejét (csak amikor Ági nem nézett épp oda), jól megugattam egy piros motorbiciklit és bámultam a tájat :)

És a hazaúton már szó sem volt szájkosárról, meg vonatpadlóról. Végül is nekem is volt jegyem, akkor meg miért utazzak a földön az izzadt bakancsokkal, ahonnan még ki se lehet látni?